Lechner Ödön: A Földtani Intézet - Budapest XIV., Stefánia út

Maratott üvegablak, virág-ornamentikával

A szecessziót, mint stílusirányzatot, szeretőként Lechner Ödön ezen épülete - akárhányszor is látom - mindig "elvarázsol". Több ízben próbálkoztam a "varázslatot" lefényképezni, azonban az épület tájolása (fényviszonyok, napsütés stb.) miatt bizony nem mindegy, hogy mely napszakban tesz erre kísérletet az ember.

Ezért aztán időt és fáradtságot nem kímélve, céltudatosan több alkalommal kerestem fel a mesebeli palotát. Érzésem szerint végre sikerült úgy a kül-, mint pedig a belvilágát megörökítenem e szemgyönyörködtető épületet.

A belvilág megörökíthetőségéért külön köszönetet mondok Papp Péter úrnak, az Intézet geológusának, aki azon túl, hogy a palota minden szépségét igyekezett megmutatni, még a geológiával is bővítette ismereteim tárházát.

Az épület ékes bizonyíték arra, hogy egy intézmény létrehozásával miként segítheti az állam a tudományt és a gazdaságot egy ország iparának fejlődése, azaz annak gyarapodása érdekében. Az állam mellett a horribilis összegeket igénylő épület finanszírozásának mecénása Dr. Semsey Andor volt (balmazújvárosi birtokaiból származó bevételeit geológusként a Földtani Intézet megépítésére fordította).

Az épület megvalósítására az állam tervezői, jeligés pályázatot írt ki 1896-ban. Tizennégy pályamunka érkezett be, amelyeket a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet által felállított bizottság bírált el. Az első díjat a "Versenyezve haladunk" jeligéjű pályamű kapta, amely Lechner Ödön műve volt.

Az építés 1898. február 9-én kezdődött meg, és már 1899. október 1-én „lakható állapotban” volt. Ez az építési időtartam pedig a hagyományos építési technológiák mellett és az Intézet méreteit tekintetbe véve igen rövid volt.

Az épületbe lépő mintegy barlangban érzi magát

Az elkészült épület Lechner Ödön egyik legérettebb munkája és egyben a nemzeti építészeti stílus megtestesítője. A középrizalitot uraló hatalmas, ősmagyar figurák vállán nyugvó földgömb, a Zsolnay mázas tetőcserép, a szintén kerámiából készült, részben népi, részben földtani motívumokat hordozó homlokzatdíszek, a belső terek barlangszerű kialakítása (mintegy utalva a geodéták föld alatt végzett munkájára), az ablakok és ajtók faragását díszítő "sujtásos" ornamentika lenyűgözött, hiszen az épület belsejében most jártam először (irigylem is az Intézet alkalmazottait, akik e szépség falai között dolgozhatnak).

A Földtani Intézet épületét ünnepélyes keretek között 1900. május 7-én Darányi Ignác földművelésügyi miniszter nyitotta meg. Számos notabilitás, miniszterek, államtitkárok jelentek meg a megnyitón, várták Széll Kálmán miniszterelnököt is, ő azonban fontosabbnak tartott egy banketten való részvételt.

Nem így Ferenc József császár és király, aki 1900. május 29-én látogatást tett az Intézetben. Ekkor már természetesen a miniszterelnök is megjelent. A császárnak különösen a gyűjtemény nyerte meg a tetszését. Ennek köszönhetően a tervezett negyed óra helyett háromnegyed órát (!) töltött el az épület és a kiállítás megtekintésével. A palotát is dicsérte, -belülről -, "kívül nagyon kiáltó a szecesszió!" - mondta. A szecesszió pedig építészeti forradalom volt abban az időben, és koronás fők nem szoktak lelkesedni a forradalmakért.

Torony, a Loire-menti kastélyok stílusában (belső udvar)

A magyar szecesszió nagymesterének, Lechner Ödönnek, az élete az egyetlen kivétel arra, hogy egy magyar művész kizárólag itthon megvalósított tervekkel világhírűvé válhatott. Különleges, egyedi stílusával egy olyan korban növelte városaink értékét (a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországában), amikor a historizmus különböző válfajai, a szecesszió, a nemzeti stílusok és a korai modern építészet együtt élt az építészetben.

Igyekeztem a magam szerény, amatőr-fotográfusi képességeimmel, e mind külsejében, mind belsejében különlegesen épület minden szépségét megörökíteni. Hogy ez miként sikerült, e – talán az átlagosnál kissé hosszabbra sikeredett – videón látható (de hát az épület maga se átlagos…):